Miért lett Írország jelképe a háromlevelű lóhere?
- 2026. február 23. 08:01
- Forrás: Ír Kaland
- írország
Angolul két különböző szó van arra a növényre, amelyet mi csak lóherének nevezünk – valójában a clover az egész Trifolium (azaz háromlevelű) nemzetség angol neve, a shamrock pedig az ír seamróg szóból ered, és csak két fajra vonatkozik. De miért lett ez a növény Írország jelképe?
Thomas Dinely, egy angol utazó 1681-ben így írt:
Március 17. napja Szent Patrik ünnepe, amikor a mindenféle nembéli írek kalapban sétálgatnak, némelyeket kitűzőkkel és jelvényekkel, másokat zöld szalagokkal ékesítve, és a közönséges babonás népek háromlevelű növénykéket is tűznek rá, amelyeket shamroge-nak neveznek, és ha megeszik, hitük szerint édes lesz tőle a leheletük.
Ez a bizonyos „shamroge”, ahogy az angol fülnek hallatszott, két növényfajra vonatkozik: lehet a Trifolium dubium (apró here), ír nevén seamair bhuí, gyakrabban a Trifolium repens (fehér here), ír nevén seamair bhán.
Az írek szonban soha nem ették meg a lóherét. Az angol utazó, ahogyan előtte 1571-ben, egy angol jezsuita, Edmund Campion is, valószínűleg félrehallotta a szót, összetévesztette egy másik növénnyel: a seamsóg (erdei sóska, Oxalis) ugyanis valóban ehető és fogyasztották is. A lóherét azonban soha. (Nem is ajánlott, mert oxálsavat tartalmaz – nagy mennyiségben fogyasztva vesebántalmakat okozhat.)
Akkor honnan jött a szimbólum?
Az idők folyamán, különösen a XIX. századtól, a háromlevelű lóhere jelentősége, mint szimbólumé, egyre nőtt. Sok épület falába vésték dekorációs elemként, és a mai napig szerepel állami intézmények, sportklubok és más szervezetek címerében, ír cégek logójában. Látható dublini utcabútorokon, lámpaoszlopokon, postai bélyegeken, porcelánokon, ékszereken, csipkén. Ma már Írország bejegyzett védjegye és hivatalos jelképe is.
A hagyomány szerint a lóhere leveleinek jelentése van: egy a hitet, egy a reményt, egy a szeretetet szimbolizálja. A négylevelű lóhere, amely régóta a szerencse jelképe, egy ritka változata, mutációja a fehér lóherének.
Szent Patrikról úgy tartják, hogy az V. században a lóherét használta arra, hogy elmagyarázza az íreknek a Szentháromságot: az Atya, a Fiú és a Szentlélek egy Isten, három személyben, ahogyan a lóhere is egy növény, három levéllel. Az íreknek maguknak is voltak három személyiségű istenei, ez segítette Patrik evangelizációs törekvéseit. A történet első kézzelfogható emléke 1675-ből való, egy félpenny-s pénzérmén Szent Patrik látható, amint egy lóherével a kezében prédikál a tömegnek.
Caleb Threlkeld ír botanikus egy 1726-os munkájában kevésbé keresztényi szokásokról is ír: nehezményezi, hogy az ír férfiak a Szent Patrik napi szentmise után egyenesen a kocsmába mennek, és a Nagyböjt előírásait ideiglenesen hatályon kívül helyezve, a lehető legtöbb „St Patricks Pot”-ot lehajtva tisztelegnek a szent emléke előtt, amely „igazán nem helyes mód az Úr napjának megünneplésére.” Ezt a szokást a „lóhere megfullasztásának” is nevezik, és „semmi más célja nincs, mint hogy részegségig igyák magukat”, füstölög írásában a tiszteletes.
A lóhere tehát a mai napig Szent Patrikkal van összefüggésben, Írország hivatalos jelképe, és manapság már világszerte tartanak felvonulásokat és ünnepségeket Írország nemzeti ünnepén, március 17-én. És ami a hagyományok hű megőrzésében igen fontos szerepet játszik: az íreknek pápai felhatalmazásuk van rá, hogy bármely napra esik is, a Nagyböjtöt ez alkalomból szüneteltessék.