Világörökség: a lipicai ménes
- 2026. március 31. 08:45
- Forrás: Car Tour Magazin
A szlovén-olasz határ közelében, a festői szlovén karsztvidék zöldellő tájainak ölelésében található a lipicai majorság. A 16. században alapított ménes Szlovénia történelmi és kulturális örökségében az egyik legfontosabb helyet foglalja el, 2016-ban pedig az UNESCO Világörökségek részévé vált.
A híres lipicai lovak a spanyol, arab, berber és egy helyi szlovén hegyi lófajta keresztezéséből jöttek létre, méretük kisebb, lábuk és nyakuk rövidebb, izmosabb. Érdekességük, hogy sötét szörrel születnek, ami 5-6 éves korukra fehéredik ki. A 16. században Lipica környéke Ausztriához tartozott és az uralkodó szeretett volna olyan helyet kiválasztani a lótenyésztéshez, ami hasonlít a spanyolországi karsztos vidékekhez. Választása a Trieszti püspökséghez tartozó elhagyott majorságra és nyári lakra esett a mai Szlovénia területén. Az évek során a lipicai ménes szépen fejlődött, a lipicai lovak nagyközönség előtti bemutatására először 1735-ben Bécsben került sor, a Spanyol Lovasiskolában. Mária Terézia hosszú uralkodása alatt a lipicai állománnyal intenzíven foglalkoztak, ami elsősorban férjének, I. Ferencnek az érdeme, aki valódi megszállottja volt a lovaknak.
A lipicai ménes történelme nemcsak dicsőségekből, hanem kudarcokból is állt. Többször is erősen megcsappant a lóállomány, vagy máshová kellett költözni a háborús időszakokban, de az 1802-es földrengés is komoly pusztítást okozott. Szerencsére végül minden jóra fordult és visszakerültek az állatok az eredeti tenyészhelyükre. Szlovénia függetlenné válása után az 1990-es években Lipica feléledt és mostanáig hatalmas fejlődést ért el. Sikerült megerősíteni az időközben megfogyatkozott lóállományt. A majorságban mostanra közel 400 lipicai lovat nevelnek korszerű és biztonságos körülmények között.
(Borító: Kékes Online, fotó: Car Tour Magazin)