Klímahelyzet a leggyorsabban melegedő kontinensen
- 2026. július 7. 10:00
- Forrás: Európa Pont
- Klímavédelem, klímaváltozás
Rekordhőhullámok a Földközi-tengertől az Északi-sarkig, a gleccserek zsugorodnak, a hótakaró pedig csökken. Így áll a helyzet a leggyorsabban felmelegedő kontinensen, Európában.
A jelentést az Európai Középtávú Időjárás-előrejelző Központ (ECMWF) és a Meteorológiai Világszervezet (WMO) – a globális időjárás-előrejelzés és klímakutatás két legfontosabb nemzetközi intézménye – tette közzé. Az ECMWF adatait a Copernicus, az EU műholdas Föld-megfigyelési programja biztosítja. A jelentés mintegy száz tudományos közreműködő munkáját foglalja össze, és átfogó áttekintést nyújt a világ leggyorsabban felmelegedő kontinensének éghajlati mutatóiban bekövetkezett legfontosabb változásokról – a teljes anyagban ITT tudsz böngészni.
A jelentés rávilágít az éghajlatváltozás emberekre és biológiai sokféleségre gyakorolt hatásaira. Európa – a világ számos más régiójához hasonlóan – egyre növekvő mértékben kitett a gyors felmelegedés káros hatásainak, amelyek következményei az egész európai társadalomra és ökoszisztémára kihatnak.
A nyolcvanas évek óta Európa kétszer olyan gyorsan melegszik, mint a teljes Föld. Ez az 1991–2020-as referencia-időszakhoz viszonyítva tízéves átlagban 0,56°C-ot jelent. A leggyorsabban az Északi-sarkvidék melegszik, ahol ez az érték 0,75°C. Így az iparosodás előtti szinthez képest Európa már 2,4°C-ot melegedett, szemben az 1,4°C-os világátlaggal. Itt az 1,5°C-os értéknek van jelentősége: a párizsi megállapodásban az aláíró államok azt vállalták, hogy 2100-ig lehetőség szerint 1,5°C – a kritikus másfél fok – alatt tartják az átlaghőmérséklet-emelkedést. Ebben nem áll jól a világ: a kutatók szerint legkésőbb a 2030-as évek elején el fogjuk érni el ezt az értéket.
A szárazföld…
Tavaly Európa területének legalább 95 százalékán átlag fölötti éves hőmérsékletet mértek. Rekordhosszúságú, háromhetes hőhullám sújtotta a Skandináv-félszigetet, Finnországot és Oroszország északi részét magában foglaló Fennoskandiát, ahol a hőmérséklet az északi sarkkör közelében, sőt azon belül is meghaladta a 30 °C-ot. A hőséghez 2024-ben 62 800 haláleset volt köthető, ami – a 2023-as hűvösebb év után – a 2022-es adatokat is meghaladta.
Ez volt 1992 óta az egyik legszárazabb év is. Az erdőtüzekben több mint egymillió hektár égett le.
...és a vizek
Az összes európai régióban csökkent a gleccserek tömege, Izlandon a második legnagyobb gleccservesztést mérték, a hótakaró közel egyharmaddal maradt el az átlagtól. Az európai gleccserekből 1975 óta 970 gigatonna jég olvadt el.
Az európai régió éves tengeri felszíni hőmérséklete a valaha mért legmagasabb volt, és a régió 86 százalékában voltak erős tengeri hőhullámok. A tengerfelszíni hőmérséklet az 1980-as évek óta 1,1 százalékot emelkedett.
Az európai 265 tó melegedése is gyorsabb a globális átlagnál: évtizedenként 0,33 °C, szemben a világ 1912 tavának 0,22 °C-os átlaghőmérséklet-emelkedésével. A folyók vízhozama az év 11 hónapjában átlag alatt volt Európa-szerte, a folyók 70 százalékának volt átlag alatti az éves vízhozama. Bár a szélsőséges csapadék és az árvizek 2025-ben kevésbé voltak elterjedtek, mint az elmúlt években, a viharok és az árvizek több ezer embert érintettek Európa-szerte.
Mit tudunk tenni?
Vannak azért jó hírek is. A zöld átállás ambiciózus intézkedéseinek köszönhetően 2025-ben már a megújuló energiaforrások biztosították Európa villamosenergia-szükségletének közel felét (46,4%), a napenergia pedig új rekordot döntött 12,5 százalékos részesedéssel, és az EU-ban elfogyasztott teljes energia negyede már megújuló energiaforrásból származik.
A fajok kihalásának is a klímaváltozás az egyik fő oka – pedig a biodiverzitás elengedhetetlen a fenntartható jövő szempontjából. A Földön élő fajok és élőhelyek sokfélesége segít abban, hogy legyen tiszta levegőnk és vizünk, termékeny talajunk, a beporzás pedig hozzájárul az élelmezésbiztonsághoz, a megélhetéshez és az egészséghez. A biológiai sokféleség emellett segít az éghajlat szabályozásában és védelmet nyújt a szélsőséges időjárási eseményekkel szemben. Az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség ezért az európai politikákban is szorosan összefügg, hiszen közös felelősségünk, hogy változtassunk a jelenlegi, sokszor természetpusztító életformánkon – ennek kereteit az EU az európai zöld megállapodásba ágyazott biodiverzitási stratégiában fektette le.
Az Európai Unió jogilag kötelező érvényű célkitűzéseket vállalt az ökoszisztémák széles körű helyreállítására: 2030-ig a veszélyeztetett szárazföldi és tengeri ökoszisztéma legalább 20 százalékát, 2050-ig pedig az összeset helyre kell állítani. A természetalapú megoldások – például a tengeri fűmezők helyreállítása – egyre nagyobb elismerést kapnak a biológiai sokféleség támogatásában, a széndioxid megkötésében és a partvidékek ellenálló képességének erősítésében.
