A nemzetközi nőnap
- 2025. március 6. 09:27
A nemzetközi nőnap a női egyenjogúság és a nők emberi jogainak napja.
Gyökerei az amerikai függetlenségi nyilatkozat megfogalmazásáig nyúlnak vissza, amikor 1776 márciusában Abigail Smith Adams – John Adams, az USA második elnökének felesége – megírta az „Emlékezzen a hölgyekre” című levelét, amelyben sürgette, hogy a Kontinentális Kongresszus vegye figyelembe a nők jogait és védelmét, amikor új törvényeket dolgoz ki az újonnan függetlenné vált amerikai nemzet számára.
1792-ben Mary Wollstonecraft angol írónő „A Vindication of the Rights of Woman” (A nők jogainak követelése) című könyvében állt ki a nők oktatási és társadalmi egyenlősége mellett. Az első nagyszabású megmozdulás 1857. március 8-án zajlott, amikor New Yorkban negyvenezer textil- és konfekcióipari munkásnő lépett sztrájkba az emberibb munkafeltételekért, a béregyenlőségért és a munkaidő csökkentéséért.
1866-ban a Nemzetközi Munkásszövetség (I. Internacionálé) kongresszusán határozatot fogadtak el a nők hivatásszerű munkavégzéséről. Ez a határozat annak az évezredes sztereotípiának kívánt véget vetni, mely szerint a nők helye kizárólag otthon van. Az 1889-ben tartott II. Internacionálé alakuló közgyűlésén Clara Zetkin beszédében hirdette a nők munkához való jogát, az anyák és gyerekek védelmét, valamint a nők széles körű részvételét a közéletben, országos és nemzetközi szinten.
Az Egyesült Államokban tartották meg az első nemzeti nőnapot 1909-ben, február utolsó vasárnapjára, 28-ára igazítva. 1910-ben, a II. Internacionálé VIII. kongresszusán határoztak arról, hogy a nők választójogának kivívása érdekében nemzetközileg is nőnapot tartanak. A világon először Ausztriában, Dániában, Németországban és Svájcban tartották meg a nemzetközi nőnapot, 1911. március 19-én. Magyarországon 1913-ban tartottak először nőnapot.
1917. március 8-án (a julián naptár szerint február 23-án, azaz február utolsó vasárnapján) Oroszországban nők tiltakoztak az élelmiszerhiány, a rossz életkörülmények és az első világháború következtében bekövetkezett több millió haláleset ellen. Másnap kétszázezer munkás csatlakozott hozzájuk, sztrájkba léptek, cár- és háborúellenes jelszavakat kiabáltak; a munkások mellé katonai egységek is felsorakoztak. Ez volt a „februári forradalom”, melynek hatására II. Miklós cár lemondott, s polgári kormány alakult, mely szavazójogot biztosított a nőknek. Ezzel vált véglegessé a nőnap dátuma is, mely a világ legtöbb országában március 8.
A nemzetközi nőnapot az ENSZ is a világnapok közt tartja számon. A nap emlékeztet arra, hogy értékeljük az elért eredményeket, és közösen cselekedjünk a női egyenjogúság érdekében, lépjünk fel a nőket érő családon belüli erőszak, a munkahelyi szexuális zaklatás, a prostitúció, az abortusz tilalma, és számos más, a nők ellen elkövetett erőszak formái ellen.
Nőnap Magyarországon
Magyarország a nőnapi felhíváshoz először 1913-ban csatlakozott, amikor az Országos Nőszervező Bizottság röplapokat osztott. A következő évben, 1914-ben már országszerte rendezvényeket szerveztek. Magyarországon a nők helyzete a második világháborút követően változott meg radikálisan. A nők hivatalosan 1945-ben nyerték el az általános választójogot, amelyet számos olyan törvény követett, mint az egyetemek megnyitása a női hallgatók előtt, a családjogi reform, a nyugdíjak rendezése, a gyermeknevelési pótlék szabályozása, a nemek közötti diszkrimináció megszüntetése az egyes szakmákban.
A Rákosi-korszakban a nőnap ünneplése kötelezővé vált, és az eredetileg különböző időpontokban rendezett nőnapot 1948-tól szovjet mintára március 8-án tartották meg. A rendszerváltást követően a nőnap Magyarországon is elvesztette eredeti munkásmozgalmi hangulatát. Ma már az Európai Unió tagállamaként a nők egyenlőségét, szabadságát és elkötelezettségét ünnepeljük. Az Unió célkitűzése az, hogy növelje a nők társadalmi szerepvállalását, hogy ne ütközzenek akadályokba a kitűzött életcéljaik elérése során.