Weboldalunk a használat elősegítése és a jobb felhasználói élmény érdekében sütiket, "cookie"-kat használ.
További információkat Adatkezelési nyilatkozatunkban talál.

Karácsonyi szokások Európában

  • Forrás: euractiv.hu
  • Szerző: Puha Anikó
  • EU

Karácsonykor Jézus Krisztus születését ünnepli Európa. Az általános karácsonyi előkészületek világszerte egyeznek, ám közelebbről nézve érdekes nemzeti-kulturális sajátosságok fedezhetők fel.

Nagy-Britanniában a család szerettei részére küldött ünnepi képeslapok kiemelt szereppel bírnak. Innen ered ugyanis a karácsonyi képeslapküldés hagyománya. Az első – kereskedelmi forgalomba hozott – karácsonyi képeslapot John Calcott Horsley, angol festő tervezte 1843-ban. A lapok küldése hamar népszerű lett, már ez első évben 1000 példányt kellett belőlük készíteni.

8618984_bukobject

Karácsonykor természetesen a gyermekeké a főszerep, akik zoknijaikat ágyuk végére (esetleg kandalló fölé) helyezik, hogy Santa Claus, avagy Father Christmas ajándékokat helyezzen el bennük. Az ajándékokat azonban csak karácsony napján nyitják ki. Az aznapi ünnepi ebéd mellé minden családtagnak jár egy-egy „cracker” (petárdaszerű ajándék), melyet elpukkasztva veszi kezdetét az ebéd. Az ünnepi tradíció másik gasztronómiai eleme a karácsonyi puding, mely sajátossága, hogy egyikben-másikban kisebb ajándék, leginkább pénzérme, rejlik.

Írországban alapvetően a brit karácsony tulajdonságai fedezhetők fel, kiegészítve az ír katolikus sajátosságokkal. Sokan vesznek részt éjféli szentmisén, továbbá ablakba helyezett gyertyákkal jelzik a Szent Családdal és az idegenekkel szembeni vendégszeretetüket. E szokás eredete azokhoz az időkhöz is köthető, amikor a katolicizmus tiltott vallás volt. Az ablakba kitett gyertyával a ház lakói a lelkipásztoroknak jelezték, ebben a házban celebrálhatnak katolikus szentmisét.

Svédországban az ünnepi ráhangolódás Szent Luca napjával, december 13.-án veszi kezdetét. Szent Luca, keresztény vértanú az V. században hunyt el Siracusában. Mivel neve a „lux”, azaz „fény” szóból ered, a Gergely-féle naptárreformig (1582.) pedig december 13-a volt az év legrövidebb napja, a vértanú ünnepe rendkívül népszerű lett, különböző pogány elemekkel kiegészítve. Ennek megfelelően Szent Lucát több helyütt fényhozóként tartják számon. A svéd hagyomány is ebből a megközelítésből látja e napot, amikor a család legkisebb lánya egy fehér köpenyt ölt magára, körbefogva egy piros szalaggal. A kislány örökzöld ágakból készített koronát visel, rajta égő gyertyákkal (vagy kis lámpákkal), fiú társai pedig csillagnak öltözve (fehér köntösben, hegyes sapkákkal a fejükön) követik őt. A gyerekek így közösen kávét és süteményt visznek az ágyba szüleiknek. Skandináviában a karácsony legintenzívebb része a Szenteste. A karácsonyi ebéd és ajándékozás mellett azonban van egy kimondottan svéd sajátosság e napon. Az ünneplés keretében délután 3 órakor az egész család a TV-készülékek elé ül. Ekkor veszi kezdetét ugyanis Kalle Anka, vagyis Donald Kacsa egyórás műsora, melyben a rajzfilmfigura 1960. óta boldog karácsonyt kíván a svédeknek.A hóbortos kacsával szemben a dánok inkább a rosszcsont manókra ügyelnek. A hagyomány szerint a karácsonyi forgatagban ún. nisser-ek, manók lepik el az országot. Ezek a kis lények mindenféle csínyt követnek el és kizárólag kedvencükkel, a tejberizzsel lehet őket jobb belátásra bírni.

Nisser (2)

Tény, hogy a dán tejberizs módfelett népszerű karácsonykor. A meglehetősen korán, délután 4 és 6 óra között elfogyasztott ünnepi vacsora részét is képezi e desszert. A vaníliás tejberizsbe a sok manduladarabka mellé egy egész mandulaszemet is rejtenek, és aki megtalálja, ajándékot kap. A vacsorát követően kerül sor az ajándékozásra, mely során az egyik gyermek egyenként átadja mindenkinek a maga ajándékát. A finneknél is a Szenteste képezi az ünnep központi részét. E napon kihirdetik a „karácsonyi békét”, melyre a XIII. század óta Turku-ban, az ország legrégibb városában kerül sor. A finn gyerekek ajándékaikat személyesen Santa Claustól kapják, aki gyakran fél tucat manóval tér be a házba. Az ünnephez elengedhetetlen a karácsonyfa, melyből Helsinki 1954. óta Brüsszelbe is küld egyet minden évben.

A Benelux országokban a karácsony „első felvonása” Szent Miklós ünnepe (december 6.). A hollandok a Mikulást Sinterklaasnak hívják, aki Spanyolországból érkezik gőzhajóval december 5-én. A magyarokhoz hasonlóan a holland gyerekek is kihelyezik a csizmájukat, melyekbe Sinterklaas édességet és mogyorót helyez. Szintén ő hozza a karácsonyi ajándékokat, melyeket már december 5-én este megkapnak a gyerekek. Az „ajándék” helyett azonban találóbb a „meglepetés” szó, ugyanis a gyerekeknek gyakran meg kell keresniük ajándékukat a házban. A karácsony Hollandiában meglehetősen nyugodtan telik: a családok csak akkor mozdulnak ki hazulról, ha templomba vagy rokonokhoz mennek.

Belgiumban is nagy hangsúlyt fektetnek Szent Miklós napjára, ám a képet némiképp árnyalja az ország flamand-vallon megosztottsága. Míg a flamand területeken a holland hagyomány dominál, addig a vallon-francia régiókban Saint Nicholas kétszer is meglátogatja a gyerekeket. Először december 4-én jön megnézni, hogy kik voltak a jó, és kik voltak a rossz gyerekek. Két nap múlva újra eljön: ilyenkor édességet és ajándékokat ad a jó gyerekeknek, míg a rosszak csak virgácsot kapnak.

A franciáknál az ünnep középpontjában a Betlehemes játék, illetve a betlehemi jászol áll, mely több családban is fellelhető. Érdekesség, hogy a nagy családi lakomára az éjféli mise után kerül sor. Ez az ún. Révellion, mely összetétele régiónként változó, azonban a desszert többnyire egy fatörzs formájú csokoládétorta. Ezt a franciák „Yule-törzs” tortának hívják. A Yule-törzs valójában egy cseresznyefarönk, melyet vörösborral bespriccelnek, majd elégetnek. Bár ezt a szokást nem mindenhol tartják meg, ahol azonban igen, ott általában lefekvés előtt nem oltják ki teljesen a lángokat, az asztalon pedig hagynak némi ételt, hátha a Szent Család éjjel arrafelé jár.

Az Ibériai-félszigeten a karácsony elsősorban vallási ünnep. A Megváltó születését ünneplők számára az előkészületek Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepével (december 8.) kezdődnek el igazán. Érdekesség, hogy a spanyol és portugál gyerekek többnyire nem karácsonykor kapják meg ajándékaikat, hanem a három királyok ünnepén (január 6.). Portugáliában és Spanyolországban egyaránt sokan jelennek meg az éjféli szentmisén, melyet követően sor kerül a karácsonyi vacsorára. Az ünnepi specialitások közül megemlítendő a portugál „Bolo Rei” (király torta).

bolo-rei1

Ezt a gyümölcstortát eredetileg Újév napjára készítik, ám egyre többen fogyasztják karácsonykor. A torta egy nyers lóbabszemet rejt. Megtalálója köteles a következő évi király tortát beszerezni, így e meglepetésnek nem feltétlenül örül mindenki. A spanyolok sem maradnak el a rejtett meglepetések versenyében. Tortájuk a három királyok ünnepén örvend nagy népszerűségnek. A gyűrű formájú, tetején gyümölcs ízű gumicukrokkal és porcukorral meghintett édesség belsejében apró ajándékok várják, hogy a gyerekek rájuk találjanak.

Olaszországban a karácsony legfontosabb része a betlehemi jászol állítása, mely szokással Assisi Szent Ferenc ismertette meg Itália lakóit az 1220-as években. Bár a Római Katolikus Egyház nem írja elő, sokan szigorú böjtöt tartanak december 23-tól a Szentestén tartott ünnepi vacsoráig. Spanyol és portugál társaikhoz hasonlóan az olasz gyerekek is Vízkereszt (január 6.) napján kapnak ajándékot. Az ajándékokat azonban nem a napkeleti bölcsek hozzák, hanem az ún. „La Befana”, aki egy boszorkányszerű, ám kedves néni. Az olasz néphagyomány szerint amikor a napkeleti bölcsek a gyermek Jézust keresték, útmutatást kértek az idős hölgytől, aki azonban ezt megtagadta. Később megbánta tettét, így a bölcsek után eredt. Befana azóta minden gyermeket megajándékoz, hogy biztos lehessen benne, a kis Jézus is megkapja ajándékát.

5df9e502ed1d8The good witch Befana

Bár Görögországban Szent Miklós a tengerészek védőszentjeként nagy tiszteletben áll, a gyerekek az ajándékokat rendszerint Nagy Szent Vazul (január 1.) vagy Vízkeresztkor kapják. Noha a karácsonyfa állítása egyre népszerűbb, Görögországban és Cipruson inkább egy, dróttal a széleinél fogva felfüggesztett fatál kihelyezése jellemző. A drótról egy fakereszt köré csavart bazsalikomszál lóg, melyet a tálba öntött víz tart életben. Minden nap a család egy tagja, rendszerint az anya, szentelt vízbe mártja a keresztet és a köré csavart bazsalikomot, majd az összes szobát enyhén meghinti velük szentelt vízzel. A hagyomány szerint így lehet távol tartani az ilyenkor a Föld mélyéből előbújó koboldokat, akik amúgy kioltanák a tüzet és megsavanyítanák a tejet a házban. Máltán minden szempontból a gyerekeké a főszerep. Ajándékukat Santa Claustól kapják ugyan, ám a kis szigetországban a gyermek Jézus marad az ünnep középpontjában. Amellett, hogy Máltán rendkívül népszerű a betlehemi jászol állítása, Szenteste a hívek ünnepi körmenetet tartanak, mely élén egy, a kis Jézusra emlékeztető babát visznek magukkal. Továbbá az éjféli szentmisén a prédikációt nem a misét celebráló atya, hanem egy kisgyerek mondja, előre megtanult szöveg alapján.

 

A német és osztrák gyerekek − magyar társaikhoz hasonlóan − a Jézuskától kapják az ajándékot szenteste. A gyerekek már korábban levelet írhatnak a kis Jézusnak, mit szeretnének a karácsonyfa alá, melyet szüleik díszítenek fel. A gyermekek addig nem is láthatják a fát, míg meg nem hallják a várva várt csengőszót december 24-én este. Ausztria és Németország esetében azonban sokkal érdekesebb, hogy milyen ünnepi szokásokat adtak a világnak. Maga a karácsonyfa állítása középkori germán gyökerekre vezethető vissza, míg a világszerte kedvelt „Csendes éj” az osztrák Joseph Mohr és Franz Xaver Gruber szerzeménye. Dalukat először az oberndorfi éjféli szentmisén énekelték 1818-ban. A német kultúra hatása Csehországot és Szlovákiát is elérte: a XIX. századtól a cseh gyerekek ajándékait Ježíšek, vagyis a kis Jézus hozza. Mindkét országban kedvelt a karácsonyi ponty, melyet azonban Csehországban nem feltétlenül eszik meg − néha a gyerekek visszaengedik a halat a tóba. Egy cseh szokás úgy tartja, ha a pénztárcánkba eltesszük a ponty egy pikkelyét, nem lesznek anyagi gondjaink jövőre.

Lengyelországban karácsonykor központi szereppel bír a Megváltó születését jelző betlehemi csillag. A néphagyomány szerint az ajándékokat a „Gwiazdor” (csillagember) hozza. Szenteste a gyerekek izgatottan kémlelik az eget, hogy felleljék rajta az első csillagot, melyet követően kezdetét veheti a vacsora. A hús nélküli, ám meglehetősen bőséges ünnepi menü első fogása az ún. „Oplatek”. A Szent Családot ábrázoló ostyaszerű ételt körbeadják, és mindenki tör belőle egy-egy darabot.

Bár a Balti államokban alapvetően az általánosan jellemző karácsonyi szokások vannak jelen, az ünnepi kavalkádban akad hely néhány különlegességnek. A litvánok az ünnepi vacsorán az asztalterítő alá szalmát helyeznek, megemlékezve ezzel arról, hogy Jézus istállóban jött a világra. Lettországban pedig az a szokás járja, hogy a Mikulás Szentestétől Vízkeresztig minden este hoz valamilyen ajándékot a gyerekeknek. Bulgáriában csak 1968-tól ünneplik a karácsonyt december 25-én. Ebben az évben váltott ugyanis a bolgár ortodox egyház a gregorián naptárra. A lengyelekhez hasonlóan a bolgárok is tartózkodnak a hústól Szenteste, viszont így is tudnak több (általában 13) fogásos ünnepi vacsorát rendezni. A vacsorán az ételek száma páratlan, mivel a néphagyomány szerint ez szerencsét hoz. A család tagjai egy helyet üresen hagynak, hogy egy váratlan vendéget is asztalhoz lehessen ültetni.

Romániában az ajándékokat a gyerekek Szenteste kapják Moş crăciuntól, vagyis a Mikulástól. Még az este folyamán az emberek házról házra járva karácsonyi énekeket adnak elő. Ilyenkor kartonpapírból készített csillagokat visznek magukkal, melyeket belülről megvilágítanak. Az éneklés minden korosztályra kiterjed: a gyermekek kezdik, majd hozzájuk csatlakoznak a kamaszok, végül a felnőttek.


Vissza az előző oldalra